“A Veszprém környéki falvak egy részének neve még a honfoglalás előtti időből származik. A honfoglaló őseink a Balaton mellett egy szláv néptöredéket találtak, amely ide a Nyitra vidékéről menekült a morvák támadásai elől. Tőlük maradt ránk például Kenese, Paloznak, talán Arács, és Tihany neve.

Hajmáskér és Papkeszi nevében két honfoglaló
törzsnek, a Kérnek és a Keszinek a nevét találjuk. Hajmáskér neve már a Veszprémi püspökség alapító levelében, 1002-ben szerepel. Berény név nemcsak Vörösberény nevében fordul el. Berhida is Berényhidából rövidült. Egy kálóz község pedig Vilonya és Peremarton szomszédságában is volt. A török időkben pusztult el. Emlékét a Káloz forrás örzi. ( Szentkut )
Jutas és Faisz Árpád fejedelem utódai voltak. Ös, (Öskű és Ősi nevében) honfoglaló nemzetségfő, az akkori szóhasználat szerint bő volt. Sóly neve egy Sol, azaz Saul nevű embertől származott, akit másképpen Beteregnak is hívtak.

A Vilonya név is valószínűleg egy honfoglaláskori személy neve volt eredetileg, de akkor még nem így hangzott. Községünk neve először 1369-ben fordul elő egy peres iratban. Akkor Vaniola alakban írták és Vanyolának ejtették. Ma is van ilyen nevű község a Pápai járásban. Ezt a Vanyolát 1222-ben egy okiratban Vinula-nak írták. Tehát a mi falunk neve is
eredetileg Vinula volt. Ebből 1369-re Vanyola, 1481-re Vínyola lett és 1696-ban már a mai kiejtés szerint Vilonya-nak írták.”
A Vilonya névről, részlet Temesvári Kálmán református lelkész írásából. A teljes dokumentum letöltése.

Ez a kiállítás a helyiek összefogása. Fellelhető itt korábban használatos pénzérmék, 1804-es nyomtatású Biblia, Pap Gábor falunk református püspökének aláírásával ellátott szerződés, gazdálkodással és földműveléssel kapcsolatos tárgyak, katonai eszközök, végrendelet szintén az 1800-as évekből, de a legfontosabb hogy ez Vilonyai kötődéssel bíró emlék tárgy. Emlékeink velünk, bennük élnek, mindenkinek van ebből jobb rosszabb, de mindegyik a miénk, mindegyik alakít rajtunk valamit. Néha örömmel emlékezünk vissza rájuk, néha fáj visszagondolni. De a legnagyobb öröm és fájdalom tekintetében sem mehetünk el személyes emlékeink mellet. Mondta el Fésüs Sándor polgármester.

Fésüs Sándor – polgármester
“Vilonya 650”
Cimke: