Akikre büszkék lehetünk

Akikre büszkék lehetünk

1827. szeptember 10-én, Vilonyán született Pap Gábor református püspök és szabadságharcos. Tovább »

Séd Party

Séd Party

Immáron több éves hagyomány a településen megrendezett falunapi rendezvénysorozat a Séd Party Tovább »

Szikla Vendéglő

Szikla Vendéglő

Családias hangulatú éttermünk kiváló helyszínt biztosít családi események megünneplésére, céges vagy baráti találkozók lebonyolítására (30 főig). Tovább »

Kapcsolat

Kapcsolat

Lépjen kapcsolatba velünk. Keressen minket! Tovább »

 

Katolikus egyház

A Veszprémi Egyházmegye sematizmusában ez áll: „1481-ben halunk róla először. A falu a fehérvári préposté. A XVI. Sz. közepétől Palota várához tartozott. 1702-ben puszta, temploma is le van rombolva. A XVII. században túlnyomórészt reformátusok a lakói, kevés a katolikus.”A későbbiekről szólaljon meg a szemtanú, özv. Sándor Ferencné. Mire emlékszik ő:„Halványan emlékszem vissza, de megpróbálom leírni röviden. 1928-29-ben kezdett Vilonyán a katolikus vallás éledezni. Addig a református templomba jártunk. Nekünk iskolásoknak kötelező is volt, mivel református volt az iskola és az akkori lelkész (Hajda Gyula) még velünk szigorúbb is volt. Végre betelt a pohár, mert katolikus halottat csak pénzért harangozták ki (apám). Id. Nagy Gábor elment Veszprémbe a püspökségre. Igaz, hogy az első alkalommal nagyon nehezen jutott be, de amikor megismerték, utána már minden simán ment. Biztatást kapott, hogy amíg hovatartozásunkról döntenek, tanítsa a hittant. Nálunk a kicsiny földes szobában volt a mise. Véber kanonok vállalta, hogy 2 hetente kijön, ha az akkori uraság vállalja az ide- és visszaszállítását (lovas fogattal). Végre rendeződött, hogy Öskühöz tartozunk, Kertész Kálmán plébános járt ide, és őt is szállítani kellett. 1940-ben Fűzfőgyártelephez csatoltak bennünket Királyszentistvánnal együtt. Az akkori plébános, Dr. Androsits István szorgalmazta a vilonyai iskola-kápolna építését. Amíg a kápolna nem készült el, a plébános úr kiharcolt az egyház részére a bőrgyári lakásoknál egy nagyobb méretű helyiséget, ahol mise volt. Sőt, berendezték tanteremnek. A plébános úr hozott ide egy Nagy Kálmán nevű kántor-tanítót, aki az új iskola elkészüléséig a bőrgyártól kapott helyiségben tanította a gyerekeket. A területet az akkori uraság ajándékozta (Horváth Lajos). Ők aztán továbbra is nagyon kivették a részüket, úgy anyagi, mint fizikai munkával. Közben a plébános úr intézte a hivatalos dolgokat. Volt egy oldalkocsis motorkerékpárja. Talán csak akkor nem ült rajta, amikor misézett. Emlékszem, milyen sokszor megállt a kapuban, hogy menjen vele apám. A Festetics grófnál kétszer, háromszor voltak, mire sikerrel jártak. Komoly összeget adott, sokat kaptunk Fűzfőtől is. Apám házalt Őskün, Berhidán, Papkeszin. Hálás szívvel áldjuk és emlegetjük alázatos, fáradságos munkájáért. Majd végül a nagy küzdelmek árán ami 1941-ben elkészült, sajnos nem sokáig tartott az öröm, mert államosították, és attól kezdve vegyes vallású alsó tagozatos gyerekek jártak oda. Innentől már azoknak kellene a visszaemlékezésüket leírni, akik bortokba vették ezt a szép kis iskolakápolnát. Sokat tudna mesélni Délceg Ferenc és Ferencné, akik vállalták a kápolna gondnokságát. Sajnos már nem élnek. Sokszor harcba kellett szállni a párttal, mert még a kápolna is útban volt nekik. De hála Istennek, ha nagy küzdelmek árán is, sikerült megtartani, sőt most már újra magáénak tudhatja az egyház ezt a kis kápolnát. Az kérem az Istentől, hogy még sokáig tartsa meg a mi kis katolikus közösségünknek.”
A vilonyai és királyszentistváni hívek egy egyházközösséget alkotnak, a szentmisék és más liturgikus cselekmények is a Vilonyai iskola-kápolnában vannak megtartva mindkét falu katolikus hívei számára. A Vilonyai és Királyszentistváni egyházközség az utóbbi évtizedekben többször lett más plébániához csatolva, így tartozott Berhidához, Őskühöz, öt éve pedig a balatonfűzfői plébániához. A katolikus hívek száma mindkét településen nő. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Vilonyán 625 lakosból 313-an, míg Királyszentistvánon 394 lakosból 187-ben vallották magukat katolikusnak.
Igaz, rendszeresen még csak 0,5 %-uk jár templomba, de reméljük, egyre többen jönnek majd a szentmisékre is. Nagy tervünk van, szeretnénk új kápolnát építeni Szent István király tiszteletére, a katolikus temető melletti területen, amit református testvéreinktől kaptunk. Szeretnénk eladni a jelenlegi kápolnánkat, ez az összeg képezné terveink megvalósításának alapját. Az új kápolna mind a vilonyai, mind a királyszentistváni testvére számára egyforma távolságban lenne.