Ezen presbiteri jegyzőkönyv a második világháború végén íródott Vilonyàn Temesváry Kálmán református lelkész tollából. Beleolvasva elénk tárul egy szörnyű kép a ’44-’45 -ös vilonyai állapotokról, valamint elképzelhetjük, miként várta Jézus születésének napját az akkori református gyülekezet.

Jegyzőkönyv

Felvétetett a vilonyai ref. egyházközség presbitériumának 1945. április 27-én a lelkipásztorhivatalban tartott rendes ülésén. Jelen vannak: Temesváry Kálmán lelkipásztor- elnök, Bartha Ferenc tanító, Endrédi István gondnok, Takács János, György Sándor, B. Takács Imre, Mórocz József, Nagy Ferenc, Almási Lajos presbiterek.
Elnöklő lelkipásztor megállapítja, hogy a gyűlés szabályszerűen hívatott össze, a gyűlés tagjai határozatképes számban jelentek meg. Igeolvasás és imádság után üdvözli a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. Lelkipásztor összefoglalja, miként élte át az egyházközség a rajtunk átviharzott és egész életre fájdalmasan emlékezetes háborút, s tájékoztatja presbitériumot, az egyházközséget a háború következtében ért károsodásokról.
Magyar hazánk a német csapatok által 1944. III.19-én foganatosított megszállása után máról-holnapra harctérré változott. Az angolszász hatalmak óriási légiereje napról-napra megjelent országunk felett és pusztító bombazáporokkal tarolta le városainkat és ipartelepeinket. Iparvidéken fekvő községünkben is napról napra zavarta a lakosságot az óvóhelyek vajmi kevés biztonságot ígérő oltalmába a szirénák feljajduló hangja. A megjelenő ezer meg ezer repülőgép félelmetes zúgása, a légvédelmi ütegek tűzijátéka, a közeli ipartelepeken a szőnyegbombázások eget-földet rázó robaja s az ezek nyomán égre törő lánghegyek látása megviselték a sok-sok testvérünk idegzetét, akadályozták a mezei munkát, s nem egyszer széjjelriasztották az Istentiszteletre egybesereglett gyülekezetet. A Mindenható Istennek hála, egyházunk ezekben a félelmetes napokban sem tagjaiban, sem anyagi javaiban a légi háborútól kárt nem szenvedett. A gyülekezet lelkipásztora Hajda Gyula a szentkirályszabadjai gyülekezet által megválasztván, szeptember első hetében új szolgálati helyére költözik. Utódja Temesváry Kálmán kádártai s. lelkész okt.15-én foglalja el állását. Ez a nap nemzeti történelmünknek is nevezetes napja. A fegyverszüneti tárgyalások bejelentése és Szálasi nyilas puccsa is ezen a napon történt. Az új lelkipásztort okt.22-én iktatta be hivatalába Kovács Vince papkeszi lelkipásztor. Ekkor már az Alföldön folynak a harcok.

Vidékünkön is megkezdődnek a német katona beszállásolások. Novemberben német légvédelmi tüzérség szállásol be a parókia két szobájába és a konyhába, eea. 50 főnyi legénységet. Ezek eltüzelték az istállóból a jászolt, a sertésólból az ajtót, kertajtókat stb. Hasztalan volt minden tiltakozás. Ez az alakulat mikor az oroszok átkeltek a Dunán eltávozott. December 4-én a front elérte a balaton- székesfehérvári vasútvonalat. Innen kezdve január 18-ig 8-10 km távolságra állt a front községünktől. A frontközelség, a szüntelen ágyúdörgés, a frontról érkező hírek nagy idegpróba volt. Sokszor órák kérdésének látszott, hogy belekerülünk az arcvonalba. A lakosság mindennapi munkája a várakozás volt. A lelkipásztor a gyülekezet lelki gondozását a vasárnapi istentiszteletek s a családlátogatás keretében látja el. Egyéb missziói munka végzése lehetetlen volt. 
A férfi ifjúságot 14-től 21 éves korig Németországban vitték ki, a náluk időssebek katonák voltak. A templomon kívül más hely a gyülekezésre nem volt. Karácsony hetében ugyanis orosz gépek bombázták meg a községet. Ekkor törtek be a templom északi, a parókia utcai, az iskola és tanítólakás összes ablakai. A gyülekezet tagjai közül Józsa Lajosné súlyosan, Nagy Kató könnyebben sebesült. Hála Istennek mindkettő meggyógyult. Az állandó légi veszély és az ablakhiány miatt Krisztus Urunk születését nem ünnepelhettük a templomban, hanem Velegi Lajos, Délceg Ferencné, id. Puskás József, Ifj. Takács Imre, Takács János, és Ifj. Velegi Sándor testvérek otthonaiban tartottunk házi Istentiszteletet. Könny csordult nemcsak a nők, de a férfiak szeméből is, amikor felcsendült az ének: „Dicsőség a magasságban az Istennek, Békesség légyen a földön embernek és jóakarat a mindenféle népnek és nemzetnek.” A gyülekezeti éneket túlharsogta a tankok robaja, a repülőgépek, és az ágyúdörgés. Községünk frontterületnek számítván, a vagyoni biztonság nagyon gyenge lábakon állott. Mindenki úgy védte a vagyonát, ahogy tudta. Jószágok ellopása, épületek feltörése gyakoriak. Január 18-án német támadás indul, amely a frontot keletre tolta vissza. A lakosság helyzete ezzel valamelyest javult. A frontközelség idején SS katonaság a lelkészlakást két ízben feltörte, s több használati eszközt elvitt. A front visszatolódás idején megindult az orosz uralom alatt volt községekből a népvándorlás. A szenvedéstől elcsigázott emberek a jövendő legsötétebb képet festették elénk. Kevesen voltak akiknek tárgyilagosabb előadásából a frontidő átvészelésének hasznos tanulságai meríthettünk. Márciusban a németek újabb nagy támadásra vonultak fel. Ennek a támadásnak a balsikere után nem volt többé megállása a német hadseregnek. Március 22-én érte el községünket a vörös hadsereg. Az itt kialakult harcok során templomunk tetejének mintegy felét aknákkal leverették.

A kerítésfalat egy jó négyzetméteren bedöntötték az aknalövések. Találat érte a déli falat és a tornyot is. A lelkészlak istállója is erős lövést kapott. Az oroszok közeledésének hírére a lakosság egy része kocsikkal, kerékpárokkal, gyalog menekült nyugat felé. Sokat szenvedtek az állandóan bombázott utakon. A másim rész a pincékbe húzódva várta veszedelem elvonulását. Az orosz katonaság a lelkipásztort és a lelkészlakás pincéjébe menekült mintegy 30 személyt a lakásból kiutasítja. Öt perc alatt kellett elhurcolkodni. Úrvacsorai kelyheket, korsókat a lelkipásztor magával vitte özv. Takács Józsefné házába. Anyakönyvek, úrasztala terítők a parókia pincéjébe maradtak. Mire a lelkipásztor másnap értük tudott jönni, már a terítők nem voltak meg. Az anyakönyveket az orosz katonáktól elkérvén Takács Józsefné mentette át. Napok múlva Alexander Burlakov orosz őrnagy visszahozta és a lelkipásztornak átadta a Pap Gábor püspök úr által 1878-ban a gyülekezetnek ajándékozott szép úrasztali terítőt. Még egy úrasztali terítőnk került vissza. A nőegylet által 1940-ben készítet, gazdag aranyozású terítőt Veszprémben Őri János ref. testvérünk udvarán dobták el az orosz katonák. Felesége bevitte a lelkészi hivatalba, s onnan hozta haza a lelkipásztor.
Az orosz frontkatonáktól, mint mindenütt nagyon sokat szenvedett a lakosság. Élelméből, ruházatából kifosztották a háború által megviselt népet. A nők szörnyű erőszakoskodásnak estek áldozatul. Nyomukban betegség, s romok. György Károly, Takács Ferenc és Nagy Károlyné született Mészáros Róza testvérünket agyonlőtték. A parókia irattárát széjjelszórták. A presbiteri jegyzőkönyveket több évnyi anyagával megsemmisítették. A számadási naplót összetépték. Gondnoktól a pénzt elvitték. A templomi harmóniumot összetörték. A tanítói családot ruhatárából, élelmiszeréből teljesen kifosztották. Nagy és súlyos volt az örökkévaló Isten ítélete, amellyel lesújtott reánk a háború borzalmai által. Beszéljen ez nekünk arról, hogy nagyok és borzalmasak a bűneink amelyekkel haragját magunkra vontuk. Hitetlenségünk, az Ő ügye iránti közönyösségünk nem hozhatott reánk mást, mint amit elszenvedtünk. Sok- sok szenvedésünk indítson minket megtérésre. Kérjük Őt, induljon meg atyai szíve és elégelje meg népe szenvedését. Hozzon reánk jobb időket. Ítélete után mutassa meg újjáformáló kegyelmét.
Presbitérium a beszámolót tudomásul veszi és teljes egészében jegyzőkönyvbe vételét határozza. 


Endrédi István gondnok és Puskás Pál dékány tisztségük alóli felmentését kéri. Presbitérium Endrédi István gondnokot és Puskás Pál dékányt tisztségükben való fáradozásukat megköszönve, – felmenti s felhívja a lelkipásztort új gondnok és új dékány választására, a szükséges intézkedést tegye meg. Más tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárja. 
Temesváry Kálmán lelkész

Köszönet ifj. Kardos Sándornak a dokumentum rendelkezésre bocsátásáért.

Prezsbiteri jegyzőkönyv 1944 – 1945
Cimke: