Séd Party

Séd Party

Immáron több éves hagyomány a településen megrendezett falunapi rendezvénysorozat a Séd Party Tovább...»

Szikla Vendéglő

Szikla Vendéglő

Családias hangulatú éttermünk kiváló helyszínt biztosít családi események megünneplésére, céges vagy baráti találkozók lebonyolítására (30 főig). Tovább...»

Akikre büszkék lehetünk

Akikre büszkék lehetünk

1827. szeptember 10-én, Vilonyán született Pap Gábor református püspök és szabadságharcos. Tovább...»

Kapcsolat

Kapcsolat

Lépjen kapcsolatba velünk. Keressen minket! Tovább...»

Katolikus egyház

A Veszprémi Egyházmegye sematizmusában ez áll: „1481-ben halunk róla először. A falu a fehérvári préposté. A XVI. Sz. közepétől Palota várához tartozott. 1702-ben puszta, temploma is le van rombolva. A XVII. században túlnyomórészt reformátusok a lakói, kevés a katolikus.”A későbbiekről szólaljon meg a szemtanú, özv. Sándor Ferencné. Mire emlékszik ő:„Halványan emlékszem vissza, de megpróbálom leírni röviden. 1928-29-ben kezdett Vilonyán a katolikus vallás éledezni. Addig a református templomba jártunk. Nekünk iskolásoknak kötelező is volt, mivel református volt az iskola és az akkori lelkész (Hajda Gyula) még velünk szigorúbb is volt. Végre betelt a pohár, mert katolikus halottat csak pénzért harangozták ki (apám). Id. Nagy Gábor elment Veszprémbe a püspökségre. Igaz, hogy az első alkalommal nagyon nehezen jutott be, de amikor megismerték, utána már minden simán ment. Biztatást kapott, hogy amíg hovatartozásunkról döntenek, tanítsa a hittant. Nálunk a kicsiny földes szobában volt a mise. Véber kanonok vállalta, hogy 2 hetente kijön, ha az akkori uraság vállalja az ide- és visszaszállítását (lovas fogattal). Végre rendeződött, hogy Öskühöz tartozunk, Kertész Kálmán plébános járt ide, és őt is szállítani kellett. 1940-ben Fűzfőgyártelephez csatoltak bennünket Királyszentistvánnal együtt. Az akkori plébános, Dr. Androsits István szorgalmazta a vilonyai iskola-kápolna építését. Amíg a kápolna nem készült el, a plébános úr kiharcolt az egyház részére a bőrgyári lakásoknál egy nagyobb méretű helyiséget, ahol mise volt. Sőt, berendezték tanteremnek. A plébános úr hozott ide egy Nagy Kálmán nevű kántor-tanítót, aki az új iskola elkészüléséig a bőrgyártól kapott helyiségben tanította a gyerekeket. A területet az akkori uraság ajándékozta (Horváth Lajos). Ők aztán továbbra is nagyon kivették a részüket, úgy anyagi, mint fizikai munkával. Közben a plébános úr intézte a hivatalos dolgokat. Volt egy oldalkocsis motorkerékpárja. Talán csak akkor nem ült rajta, amikor misézett. Emlékszem, milyen sokszor megállt a kapuban, hogy menjen vele apám. A Festetics grófnál kétszer, háromszor voltak, mire sikerrel jártak. Komoly összeget adott, sokat kaptunk Fűzfőtől is. Apám házalt Őskün, Berhidán, Papkeszin. Hálás szívvel áldjuk és emlegetjük alázatos, fáradságos munkájáért. Majd végül a nagy küzdelmek árán ami 1941-ben elkészült, sajnos nem sokáig tartott az öröm, mert államosították, és attól kezdve vegyes vallású alsó tagozatos gyerekek jártak oda. Innentől már azoknak kellene a visszaemlékezésüket leírni, akik bortokba vették ezt a szép kis iskolakápolnát. Sokat tudna mesélni Délceg Ferenc és Ferencné, akik vállalták a kápolna gondnokságát. Sajnos már nem élnek. Sokszor harcba kellett szállni a párttal, mert még a kápolna is útban volt nekik. De hála Istennek, ha nagy küzdelmek árán is, sikerült megtartani, sőt most már újra magáénak tudhatja az egyház ezt a kis kápolnát. Az kérem az Istentől, hogy még sokáig tartsa meg a mi kis katolikus közösségünknek.”
A vilonyai és királyszentistváni hívek egy egyházközösséget alkotnak, a szentmisék és más liturgikus cselekmények is a Vilonyai iskola-kápolnában vannak megtartva mindkét falu katolikus hívei számára. A Vilonyai és Királyszentistváni egyházközség az utóbbi évtizedekben többször lett más plébániához csatolva, így tartozott Berhidához, Őskühöz, öt éve pedig a balatonfűzfői plébániához. A katolikus hívek száma mindkét településen nő. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Vilonyán 625 lakosból 313-an, míg Királyszentistvánon 394 lakosból 187-ben vallották magukat katolikusnak.
Igaz, rendszeresen még csak 0,5 %-uk jár templomba, de reméljük, egyre többen jönnek majd a szentmisékre is. Nagy tervünk van, szeretnénk új kápolnát építeni Szent István király tiszteletére, a katolikus temető melletti területen, amit református testvéreinktől kaptunk. Szeretnénk eladni a jelenlegi kápolnánkat, ez az összeg képezné terveink megvalósításának alapját. Az új kápolna mind a vilonyai, mind a királyszentistváni testvére számára egyforma távolságban lenne.