Ezen
presbiteri jegyzőkönyv a második világháború végén íródott
Vilonyàn Temesváry Kálmán református lelkész tollából.
Beleolvasva elénk tárul egy szörnyű kép a ’44-’45 -ös vilonyai
állapotokról, valamint elképzelhetjük, miként várta Jézus
születésének napját az akkori református
gyülekezet.
Jegyzőkönyv
Felvétetett
a vilonyai ref. egyházközség presbitériumának 1945. április
27-én a lelkipásztorhivatalban tartott rendes ülésén. Jelen
vannak: Temesváry Kálmán lelkipásztor- elnök, Bartha Ferenc
tanító, Endrédi István gondnok, Takács János, György Sándor,
B. Takács Imre, Mórocz József, Nagy Ferenc, Almási Lajos
presbiterek.
Elnöklő lelkipásztor megállapítja, hogy a
gyűlés szabályszerűen hívatott össze, a gyűlés tagjai
határozatképes számban jelentek meg. Igeolvasás és imádság
után üdvözli a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. Lelkipásztor
összefoglalja, miként élte át az egyházközség a rajtunk
átviharzott és egész életre fájdalmasan emlékezetes háborút,
s tájékoztatja presbitériumot, az egyházközséget a háború
következtében ért károsodásokról.
Magyar hazánk a német
csapatok által 1944. III.19-én foganatosított megszállása után
máról-holnapra harctérré változott. Az angolszász hatalmak
óriási légiereje napról-napra megjelent országunk felett és
pusztító bombazáporokkal tarolta le városainkat és
ipartelepeinket. Iparvidéken fekvő községünkben is napról napra
zavarta a lakosságot az óvóhelyek vajmi kevés biztonságot ígérő
oltalmába a szirénák feljajduló hangja. A megjelenő ezer meg
ezer repülőgép félelmetes zúgása, a légvédelmi ütegek
tűzijátéka, a közeli ipartelepeken a szőnyegbombázások
eget-földet rázó robaja s az ezek nyomán égre törő lánghegyek
látása megviselték a sok-sok testvérünk idegzetét, akadályozták
a mezei munkát, s nem egyszer széjjelriasztották az
Istentiszteletre egybesereglett gyülekezetet. A Mindenható Istennek
hála, egyházunk ezekben a félelmetes napokban sem tagjaiban, sem
anyagi javaiban a légi háborútól kárt nem szenvedett. A
gyülekezet lelkipásztora Hajda Gyula a szentkirályszabadjai
gyülekezet által megválasztván, szeptember első hetében új
szolgálati helyére költözik. Utódja Temesváry Kálmán kádártai
s. lelkész okt.15-én foglalja el állását. Ez a nap nemzeti
történelmünknek is nevezetes napja. A fegyverszüneti tárgyalások
bejelentése és Szálasi nyilas puccsa is ezen a napon történt. Az
új lelkipásztort okt.22-én iktatta be hivatalába Kovács Vince
papkeszi lelkipásztor. Ekkor már az Alföldön folynak a harcok.
Vidékünkön
is megkezdődnek a német katona beszállásolások. Novemberben
német légvédelmi tüzérség szállásol be a parókia két
szobájába és a konyhába, eea. 50 főnyi legénységet. Ezek
eltüzelték az istállóból a jászolt, a sertésólból az ajtót,
kertajtókat stb. Hasztalan volt minden tiltakozás. Ez az alakulat
mikor az oroszok átkeltek a Dunán eltávozott. December 4-én a
front elérte a balaton- székesfehérvári vasútvonalat. Innen
kezdve január 18-ig 8-10 km távolságra állt a front községünktől.
A frontközelség, a szüntelen ágyúdörgés, a frontról érkező
hírek nagy idegpróba volt. Sokszor órák kérdésének látszott,
hogy belekerülünk az arcvonalba. A lakosság mindennapi munkája a
várakozás volt. A lelkipásztor a gyülekezet lelki gondozását a
vasárnapi istentiszteletek s a családlátogatás keretében látja
el. Egyéb missziói munka végzése lehetetlen volt.
A
férfi ifjúságot 14-től 21 éves korig Németországban vitték
ki, a náluk időssebek katonák voltak. A templomon kívül más
hely a gyülekezésre nem volt. Karácsony hetében ugyanis orosz
gépek bombázták meg a községet. Ekkor törtek be a templom
északi, a parókia utcai, az iskola és tanítólakás összes
ablakai. A gyülekezet tagjai közül Józsa Lajosné súlyosan, Nagy
Kató könnyebben sebesült. Hála Istennek mindkettő meggyógyult.
Az állandó légi veszély és az ablakhiány miatt Krisztus Urunk
születését nem ünnepelhettük a templomban, hanem Velegi Lajos,
Délceg Ferencné, id. Puskás József, Ifj. Takács Imre, Takács
János, és Ifj. Velegi Sándor testvérek otthonaiban tartottunk
házi Istentiszteletet. Könny csordult nemcsak a nők, de a férfiak
szeméből is, amikor felcsendült az ének: „Dicsőség a
magasságban az Istennek, Békesség légyen a földön embernek és
jóakarat a mindenféle népnek és nemzetnek.” A gyülekezeti
éneket túlharsogta a tankok robaja, a repülőgépek, és az
ágyúdörgés. Községünk frontterületnek számítván, a vagyoni
biztonság nagyon gyenge lábakon állott. Mindenki úgy védte a
vagyonát, ahogy tudta. Jószágok ellopása, épületek feltörése
gyakoriak. Január 18-án német támadás indul, amely a frontot
keletre tolta vissza. A lakosság helyzete ezzel valamelyest javult.
A frontközelség idején SS katonaság a lelkészlakást két ízben
feltörte, s több használati eszközt elvitt. A front visszatolódás
idején megindult az orosz uralom alatt volt községekből a
népvándorlás. A szenvedéstől elcsigázott emberek a jövendő
legsötétebb képet festették elénk. Kevesen voltak akiknek
tárgyilagosabb előadásából a frontidő átvészelésének
hasznos tanulságai meríthettünk. Márciusban a németek újabb
nagy támadásra vonultak fel. Ennek a támadásnak a balsikere után
nem volt többé megállása a német hadseregnek. Március 22-én
érte el községünket a vörös hadsereg. Az itt kialakult harcok
során templomunk tetejének mintegy felét aknákkal leverették.
A
kerítésfalat egy jó négyzetméteren bedöntötték az
aknalövések. Találat érte a déli falat és a tornyot is. A
lelkészlak istállója is erős lövést kapott. Az oroszok
közeledésének hírére a lakosság egy része kocsikkal,
kerékpárokkal, gyalog menekült nyugat felé. Sokat szenvedtek az
állandóan bombázott utakon. A másim rész a pincékbe húzódva
várta veszedelem elvonulását. Az orosz katonaság a lelkipásztort
és a lelkészlakás pincéjébe menekült mintegy 30 személyt a
lakásból kiutasítja. Öt perc alatt kellett elhurcolkodni.
Úrvacsorai kelyheket, korsókat a lelkipásztor magával vitte özv.
Takács Józsefné házába. Anyakönyvek, úrasztala terítők a
parókia pincéjébe maradtak. Mire a lelkipásztor másnap értük
tudott jönni, már a terítők nem voltak meg. Az anyakönyveket az
orosz katonáktól elkérvén Takács Józsefné mentette át. Napok
múlva Alexander Burlakov orosz őrnagy visszahozta és a
lelkipásztornak átadta a Pap Gábor püspök úr által 1878-ban a
gyülekezetnek ajándékozott szép úrasztali terítőt. Még egy
úrasztali terítőnk került vissza. A nőegylet által 1940-ben
készítet, gazdag aranyozású terítőt Veszprémben Őri János
ref. testvérünk udvarán dobták el az orosz katonák. Felesége
bevitte a lelkészi hivatalba, s onnan hozta haza a lelkipásztor.
Az
orosz frontkatonáktól, mint mindenütt nagyon sokat szenvedett a
lakosság. Élelméből, ruházatából kifosztották a háború
által megviselt népet. A nők szörnyű erőszakoskodásnak estek
áldozatul. Nyomukban betegség, s romok. György Károly, Takács
Ferenc és Nagy Károlyné született Mészáros Róza testvérünket
agyonlőtték. A parókia irattárát széjjelszórták. A presbiteri
jegyzőkönyveket több évnyi anyagával megsemmisítették. A
számadási naplót összetépték. Gondnoktól a pénzt elvitték. A
templomi harmóniumot összetörték. A tanítói családot
ruhatárából, élelmiszeréből teljesen kifosztották. Nagy és
súlyos volt az örökkévaló Isten ítélete, amellyel lesújtott
reánk a háború borzalmai által. Beszéljen ez nekünk arról,
hogy nagyok és borzalmasak a bűneink amelyekkel haragját magunkra
vontuk. Hitetlenségünk, az Ő ügye iránti közönyösségünk nem
hozhatott reánk mást, mint amit elszenvedtünk. Sok- sok
szenvedésünk indítson minket megtérésre. Kérjük Őt, induljon
meg atyai szíve és elégelje meg népe szenvedését. Hozzon reánk
jobb időket. Ítélete után mutassa meg újjáformáló
kegyelmét.
Presbitérium a beszámolót tudomásul veszi és
teljes egészében jegyzőkönyvbe vételét határozza.
Endrédi István gondnok és Puskás Pál dékány tisztségük alóli felmentését kéri. Presbitérium Endrédi István gondnokot és Puskás Pál dékányt tisztségükben való fáradozásukat megköszönve, – felmenti s felhívja a lelkipásztort új gondnok és új dékány választására, a szükséges intézkedést tegye meg. Más tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárja.
Temesváry Kálmán lelkész
Köszönet ifj. Kardos Sándornak a dokumentum rendelkezésre bocsátásáért.